Okt. 25-én Kolozsváron, a Soros Könyvtárban Michael Shafir politológus, aki jelenleg egy prágai kutatóintézetben dolgozik, előzőleg a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, készülő könyvét ismertette, melynek témája: az antiszemitizmus az 1989 decembere utáni Romániában. Szerinte az antiszemita megnyilvánulások két nagy csoportba különíthetők el. Az egyik a radikális kontinuitás híveié, ez főleg Ceausescu uralma alatt fejlődött ki. A másik a két világháború közötti időben keresi gyökereit. Shafir kitért az Antonescu Marsall Ligára. A nagyközönség nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, ezért a szemükben Antonescu antikommunista hős. A másik szervezet a Pro Antonescu Marshall Liga, veteránok alkotják a tagságát. Az Antonescu azonnali rehabilitálását követelők között van Iliescu elnök, aki azt sugallja, hogy Antonescu az ősellenségnek kikiáltott Mihály király áldozata. A másik csoport számára Antonescu alakja modell értékű, a kezdetleges román demokrácia elleni harc alátámasztásában. Ennek a mozgalomnak a vezetője, az Antonescu Marsall Liga elnöke, egyben a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke a hírhedt Iosif Constantin Dragan, aki régóta Olaszországban él, nevéhez rengeteg törvénytelen ügy fűződik. Dragan a Securitate informátora lett, akinek feladata a román legionárius emigráció figyelése volt. Később Ceausescu kiszolgálója lett, többször találkozott a diktátorral. 1989 után Dragan alapította a szélsőséges Europa és Romania Mare lapokat. Az utóbbi lapot Corneliu Vadim Tudor hozta létre, ezt a szélsőséges lapot az akkori kormányfő, Petre Roman is támogatta, aki azóta a lap célpontja. A másik szélsőséges lapot /Europa/ a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ segítette. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2003. február 14.
Sztálin neve egyet jelent a huszadik század talán legtragikusabb fejezetével: a szovjet hatalom rémtetteivel előbb az orosz birodalomban, majd Európa keleti felének azon országaiban, ahol a Vörös Hadsereg nyomában a kommunizmus a második világháború után megvetette a lábát. A Korunk legfrissebb lapszámának a középpontjában nem a diktátor személye áll, hanem a korszak: a sztálinizmus Romániában. Az ismert szociáldemokrata vezető, Lakatos István kiadatlan emlékiratainak egyik fejezete személyes élmények alapján számol be a teljes hatalmat megszerezni készülő kommunista párt módszereiről, a két munkáspárt egyesítéséről, a mindennapokat átjáró félelemről. A korszak egyik kiemelkedő személyisége, Ana Pauker azok sorsában osztozott, akik a kommunizmust előbb hatalomra segítették, majd maguk is áldozatai lettek. Robert Levy amerikai történész tett róla közzé nemrég monográfiát; az ebből közölt részletek, valamint Michael Shafir recenziója a romániai "tisztogatások" működését tárják fel. A Magyar Külügyminisztérium levéltárából származó dokumentumok a romániai politikai légkörről tudósítanak a nevezetes év: 1956 előtt és után. /Sztálin 1953-2003. Sztálinizmus Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./
2006. május 31.
Ismert romániai és külföldi értelmiségiek május 30-án elektronikus úton tiltakozó levelet küldtek a bukaresti Ziua című napilap szerkesztőségébe, az utóbbi időben a hasábjain egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen. Roncea legutóbb a Ziua május 29-i számában írt – Ungureanu nyelve címmel, a román külügyminiszterre célozva – bujtogató publicisztikát. Az értelmiségiek által összeállított Tiltakozás megállapítja: „Eszméi, amelyek elfogadhatatlanok a civilizált sajtóban, apoteotikusan és vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak: »Parancsnok, add ki az utasítást!« 2006. február 13-i írásában Roncea felvetette a kérdést, hogy el kell bocsátani mindazokat a személyeket, akik »Románia ellen cselekednek«. Minthogy akkor senki sem kérdezte meg tőle, hogy rendelkezésére áll-e az »árulók« listája, ez már, íme, értelmét vesztette. A lista azonban szükség esetén hozzásegíthet a »Parancsnok utasításának« gyakorlatba ültetéséhez.” A Tiltakozás megállapította, hogy a Ziua nem egy szerzője vesz részt nacionalista-szekuritátés támadásokban, amelyeknek olyan személyiségek estek áldozatul, mint Vladimir Tismaneanu, Smaranda Enache és most Mihai Razvan Ungureanu. „A Románia elnöke által nemrég jóváhagyott felbujtás elleni törvények értelmében az ügyészségnek vizsgálatot kell indítania annak megállapítására, hogy ki áll az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« és a Roncea által Codreanut és Simát idéző módon említett »Parancsnok« mögött. Másfelől a lap vezetőségének, különösen Sorin Rosca Stanescunak és azoknak a szerzőknek, akik bizonyos hitelt kölcsönöznek ennek a kiadványnak, ha megkésve is, tudatosítaniuk kellene az igazi veszélyt, amelyet az ilyen cikkek jelentenek. Konkrét lépést várnak Sorin Rosca Stanescu főszerkesztőtől. A Tiltakozás aláírói között van Liviu Antonesei, Mihai Chioveanu, Adrian Cioflanca, Andrei Cornea, Victor Eskenasy (Prága), Marco Maximilian Katz, Dan Matei, Andrei Oisteanu, Marta Petreu, Liviu Rotman, Michael Shafir, Tamás Gáspár Miklós (Budapest), Daniel Ursprung (Zürich), Ion Vianu, Leon Volovici (Jeruzsálem), a hazai magyar publicisták közül pedig Ágoston Hugó, Bányai Péter, Tibori Szabó Zoltán, Visky András. Az ÚMSZ megkeresésére Victor Roncea elmondta: perelni készül a tiltakozó levél aláíróit. A Ziua külpolitikai rovatvezetője „mocskos és alaptalan támadásnak” tartja a levélben foglaltakat. „Mi köze lenne írásaimnak a Vasgárdához? A »Parancsnok« alatt Traian Basescu államfőt értettem, az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« alatt pedig a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, amelynek hatáskörébe – Basescu parancsnoklatával – a hazaárulásos esetek tartoznak” – szögezte le a Ziua újságírója./Levél ordas eszmék ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./
2006. június 5.
Az ÚMSZ által is közölt Tiltakozáshoz egyre több ismert személyiség csatlakozik a határon innen és túlról. A dokumentumban tizennyolc hazai és határon túli személyiség tiltakozott a Ziua című napilap hasábjain „az utóbbi időben egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen”, amelyek az aláírók szerint „vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak”. A dokumentum a Ziua május 29-i számában Ungureanu nyelve címmel közölt cikkből indul ki, azonban Michael Shafir, a főkezdeményező szerint „ez csupán a csepp volt, amellyel betelt a pohár”. Roncea kifogásolt írásának zárómondata ugyanis: „Parancsnok, add ki az utasítást!” A Ziua a Tiltakozásra adott válaszában azt állítja, hogy a „parancsnok” mögött nem a tiltakozók által sejtett Horia Sima vasgárdista vezetőt, hanem Traian Basescu egykori hajóparancsnokot kell keresni. Az Adrian Patrusca által jegyzett válaszcikk ugyanakkor sejteti: a tiltakozás politikai indíttatású: „valójában a külügyminiszternek telt be a pohár”, ezért felhívta ismerőseit, hogy a védelmére kelljenek. Patrusca cikke azzal vádolta a Tiltakozás aláíróit, hogy Mihai Razvan Ungureanu védelmére kelve ők maguk bizonyultak zsidógyűlölőnek. „Antiszemita az, aki megengedi magának, hogy a zsidók szenvedését felhasználja saját érdekében” – áll a cikkben. Michael Shafir, a Tiltakozás főkezdeményezője a Szabad Európa Rádiónak adott interjúban azonban rámutatott: a Tiltakozás nem elsősorban az antiszemitizmus ellen irányult. Az Ungureanu nyelve című írás „csupán az utolsó csepp a pohárban”, mert ez az első olyan írás, amely teljesen egyértelműen gyilkosságra szólít fel. „A zsidóellenes cikkek száma messze elmarad az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbban magyarellenes, magyar kisebbségellenes cikkeké mögött” – mutatott rá a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora. A Ziua szerint ellenben az újság „ártatlanságát” az is bizonyítja, hogy Nicolae Cajal, a zsidó hitközösségek egykori vezetőjének unokaöccse elvállalta a lap képviseletét a „vádlók” ellen indítandó perben. Időközben folyamatosan dagad az aláírók tábora. /A magyarellenesség ellen tiltakoztak a „tizennyolcak”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2008. január 24.
Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének nevezett Kft. a szomszéd országból importálja a szélsőségességet, írta Michael Shafir, Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának professzora. A cikkíró 2005-ben hallott először róluk, a Koltai Gábor által rendezett Trianon dokumentumfilm kapcsán, amelynek alapjául „Raffay Ernő történész kétes tudományos értékkel rendelkező munkái szolgáltak”. A helyi hatóságok súlyos pénzbírságot róttak ki a szervezet tagjaira. Ezzel a szervezőket a szólásszabadság korlátozásának áldozataivá avatták. A cikkíró szerint az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ szervezete a magyarországi revizionista fiatalság egyik helyi nyúlványa (fiókszervezete). Az EMI 2005 októberében bejelentette: bojkottálni fogja az aradi megemlékezéseket. A bojkottra okot valószínűleg Hiller István magyar művelődésügyi miniszter jelenléte szolgáltatta. „Hillert akkor éles, antiszemita kijelentésekkel támadták. ” 2006 márciusában a szervezet néhány tagja megakadályozta Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, hogy megtartsa beszédét a Sapientia Egyetem kolozsvári tagozatán, azt hozva fel indokul, hogy annak pártja ellenezte a kettős állampolgárság megadását a Magyarország határain kívül rekedt magyaroknak. Szili Katalin házelnököt „hazaáruló” megbélyegzéssel illették. A „magyarországi szélsőségesség importálásával foglalkozó kft. csődbe menne a Fidesz, a Jobbik és a Magyar Gárda tőkebehozatala nélkül”, írta a professzor. /Michael Shafir: Szélsőségességek exportőrei és importőrei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./
2008. január 25.
Michael Shafir még az egyetemi tanári tisztség által biztosított tekintéllyel is visszaélt, valótlanságot állítva rágalmazta az Erdélyi Magyar Ifjakat, mert vezetőik tiltakoztak Szili Katalin látogatása ellen, hazaárulónak nevezve a Gyurcsány Ferenc mellett december 5-e, az októberi rendőrterror és a többi viselt dolga ellenére is kiálló MSZP-s politikust. Wass Albert nem élhet a replika jogával, tíz évvel ezelőtt meghalt. A kommunista román népbíróság halálra ítélte: magyarként, grófként és íróként – ártatlanul. Michael Shafir bevallotta: nem sokat tud az EMI-ről. Bagoly Zsolt tájékoztatta: az EMI 2002-ben alakult (ma hat városban működik), célja, hogy erősítse az erdélyi magyar fiatalságban a nemzeti öntudatot és hazaszeretetet. Michael Shafir „szélsőségesség”-nek nevezi, hogy 2005-ben az EMI levélben kérte Hiller István MSZP-elnököt, ne változtassa füttykoncertté október 6-át, minekutána március 15-én ez sikerült Gyurcsány Ferencnek. Szintén szélsőség, hogy szóvá tették Eörsi Mátyásnak: elfogadhatatlan, hogy magyar politikus gyűlöletet szítson az egyik nemzetrészben a másik ellen. Shafir „félfasiszta” Magyar Gárdáról, helytelenül írt nevű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomról és egy kézdivásárhelyi (nem létező) Székely Gárdáról beszélt, mondván, ezeknek importálja a szélsőségességét az EMI. A kapcsolat létezésének bizonyítása elmaradt. Shafir szerint ezen szervezetektől az EMI pénzt kap. Ez nem felel meg a valóságnak. /Bagoly Zsolt – (az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke): Wass Albert háborús bűnös, az EMI szélsőséges. Q. E. D. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
